„Ki mit tud?” Hunyadi módra
Az idei évben december 5-én a megújult Bácsalmási Kulturális Központ újra otthont tudott adni a diákönkormányzatunk által Mikulás napra szervezett “Ki mit tud?” műsornak. Rendezvényünk azonban eltér a hagyományos értelemben vett tehetségkutatóktól, mivel nálunk nincsenek vesztesek, hanem mindenki, aki felmeri vállalni magát, győztes.
Nagy örömmel tapasztaltam, hogy idén jóval magasabb létszámú fellépni vágyó diák gyűlt össze, mint az elmúlt években. A létszám növekedése értékteremtő munkánk sikerességi listáját gyarapítja.
A program nyitányaként egy képsorozatot tekinthettünk meg a korábbi évek Mikulás napi emlékeiből összeállítva, majd a 12/ A osztály videóját láthattuk, amely viccesen, de nem gúnyosan mutatta be, hogy „Hogyan éljünk túl egy napot a Hunyadiban?”.
Ezt követően a Magic Dance és a Street Dance formációk által előadott modern táncokat, koreográfiákat láthattunk, valamint a Niloufar néhány tagjától hastánc, illetve a Sundance Táncsport Egyesület társastánc bemutatójában gyönyörködhettünk.
Zene híján sem maradtunk a délelőtt folyamán. Vivaldi szerzeményét hallhattuk négykezes zongoramű-feldolgozásban, valamint egy kisebb fúvószenekar is képviseltette magát a gimnázium hangszeren játszó lelkes tanulói jóvoltából. Négy énekes számot is üdvözölhettünk a színpadon, köztük egy több mint harminc főt számláló gimnáziumi kórusét is. Az irodalmi művek kedvelői sem panaszkodhattak, ugyanis két verset is hallhattunk, lebilincselő előadásban.
A műsort megelőző időszakban igen mozgalmasak voltak a fellépők mindennapjai, akik szabadidejük jelentős részét gyakorlással és felkészüléssel töltötték. Sokan gondolják, hogy könnyű felmenni a színpadra és csinálni valamit… Ez egyáltalán nem így van, főleg nem egy iskolai közösségben. Ne gondoljuk azt, hogy elég megtanulni egy verset, egy éneket, egy zongoradarabot vagy éppen egy koreográfiát. Tudni kell azokat megfelelően előadni is, melyhez egy nagy adag bátorság is kell a kritikus közönség előtt.
Rendezvényünk sikerét az iskolában hallható pozitív visszhangok bizonyítják, amelyek megjutalmaznak bennünket az olykor igen fáradalmas szervezői, illetve szereplői feladatokért.
A jövőben bizakodva újításokat szeretnék bevezetni e programunkban is, hogy ne csak mi magunk élvezhessük a köztünk élő fiatalok tehetségét, hanem a környező iskolák is részesülhessenek ebben az élményben.
Tóth Zoltán, 11/B osztályos tanuló, DÖK elnök
