Szeptember 2. hetén - mondhatni a nyár végső levezetéseként - Zánkára utaztunk egy megnyert pályázat során. A korai indulás, valamint a hosszadalmas út ellenére is kitűnő volt a hangulat. Lágy nevetések, dalok zengése töltötte ki a buszra nehezedő csendet. Zánka előtt Tihany nevezetességeit is megcsodálhattuk. A tábor pont olyan volt, mint képzeltem. Az út mentén sétálva, a fákról madarak békés csipogása hallatszott, amely még hangulatosabbá tette a környéket. Erdős jellege miatt a táj magával ragadó volt. A Balaton-parti nyüzsgés zaját már messziről lehetett hallani. A hőség miatt sokak számára a tó frissítő, hűs vize nyújtott menedéket.
A táj, a szállás, a Balaton és maga a tudat, hogy együtt lehetünk csodálatos volt és a közösség építésében is nagy szerepet játszott. A diákokat és a tanárokat is egyaránt más-más oldalukról ismerhettük meg. A nap fénypontja számomra mégis az éjszakai fényben csillogó Balaton volt. Másnap a kirándulást helyeztük előtérbe. Hosszú és igencsak izzasztó túrázással álltunk szemben, amikor elhatároztuk, hogy felmegyünk a badacsonyi kilátóig. A táj egyre szebb lett, az út egyre meredekebb és az egész túra nagyon kimerítő. Sokan visszafordultak, sokan feladták, volt, aki késve érkezett, de aki végig csinálta, 18 méter magasból láthatta a csodaszép környéket. Káprázatos volt a látvány, amit ilyen magasból elénk tárt a csodás badacsonyi kilátó. Lefelé az út sokkal gyorsabb és könnyebb lett. A városba érve a megérdemelt szabadprogramban volt részünk. Késő délután utaztunk vissza a táborba, majd teljesen kimerülve vetettük be magunkat a kényelmes ágyba. Harmadik nap az ablakpárkányra érkező esőcseppek kopogására ébredtünk. Utolsó napra tervezett programunk kudarcba fulladt, de még így is felejthetetlen napokat töltöttünk együtt, rengeteg élménnyel gazdagodva.
Tasi Vivien 11. A osztályos gimnáziumi tanuló