Téli túra Ausztriában
2017. február elsejétől ötödikéig részt vettem egy téli túrán Lackenhofban. A túrát Merkovics Károly tanár úr szervezte.
A bátyám pár évvel ezelőtt részt vett a gimnázium sítáborában, a motivációt az ő elbeszélései adták, így szeptemberben habozás nélkül jeleztem a tanár úrnak, hogy szeretnék jönni. A környezet, a kilátás mesébe illő volt, a szállás felszerelt, alföldi gyerekként pedig elképzelhetetlen lett volna a több, mint egy méter magas hó és a közel 2000 méter magas hegyek látványa.
Az érkezés után pár órával a kezdők már kint voltak a szállás előtti kis dombon és tanulni kezdték a léchez szoktatás különböző gyakorlatait. Az első felcsatolás? Nagyon szokatlan volt a sílécek súlya a lábamon! Az oktatás folytatódott a második napon is. A végére nagyon jól ment, és azon a kis dombon is nagyon jó érzés volt lecsúszni, el sem tudtam képzelni:
Mi fog ránk várni a hegyen?
A második napon már mentünk felvonózni. Lenyűgöző volt mind a kilátás, mind a hatalmas csönd, ami a felvonón ért bennünket. Akkor mit sem sejtve arra gondoltam, már ezért megérte feljönni.
És akkor még nem tudtam, mi vár rám. Először ijesztően, riasztóan hatott rám a lejtő látványa, de hamar úrrá lett rajtam a kíváncsiság, és elindultam a többiek után. Először sok megállóval, és sok kanyarral jöttünk le. Nagy meglepetés ért, mikor az egyik társam véletlenül nekem jött. Szerencsére az ijedtségen kívül senkinek nem esett semmi baja.
Maga a síelés nagyon jó volt, és a csúszások közötti felvonózások is. Minden egyes alkalommal csak csodálni tudtam a környezetet, újabb, és újabb részleteket felfedezve. Egyik délután a tanár úr megtanított minket párhuzamos sílécekkel kanyarodni, onnantól ezt a technikát is alkalmaztam. Zárójelben (számomra) fontos megjegyeznem, hogy szerencsére nem sokat, és nem nagyokat estem. Olyan is volt, hogy rámentem a snowboardosoknak készített buckákra, és felgyorsulva nem tudtam mit kezdeni velük, ebből is szintén esés lett, persze nem nagy.
Minden délután voltak programok, köztük a Darts-verseny, sí-és snowboard verseny, és a kihagyhatatlan éjszakai túra. Az éjszakai túra nagyon tetszett. Egyik barátommal elbújtunk az útvonal mellett fák közé, és amikor a csoport közel ért, ő kiugrott közéjük, én pedig hógolyóval dobáltam őket. Többüket is eltaláltam, de azt hitték, a fáról hullik…
Azok, akik nem szerettek volna síelni, gyalogtúrákat tettek a környéken Merkovicsné Hartai Gabriella tanárnő vezetésével. Egyik nap kipróbálhatták magukat a sífutás terén, sokan hatalmas élményként emlékeznek rá vissza.
Összegzésként csak annyit írnék, hogy nagyon tetszett a tábor, és örülök, hogy most már ezt a sportot is többé-kevésbé tudom művelni. Nagyon várom a következő lehetőséget. Másoknak is ajánlom, Neked is, aki épp ezt olvasod! Ha szereted a friss, hegyi levegőt, a havat, a mozgást, és nem utolsó sorban, ha új helyeken szeretnél izomlázas lenni, akkor semmiképp ne hagyd ki!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezést Merkovics Károly tanár úrnak, és Merkovicsné Hartai Gabriella tanárnőnek, és végül minden diáknak, aki velem együtt részt vett, kitartott, és segített.
Bácsalmás, 2017. 02. 19
Bakos Bence
