Gimnáziumunk az idei mozgalmas tanévet és egyben az idei forró nyári szünetet méltóképpen búcsúztatta el és zárta le egy 3 napos bezdáni táborozás keretében.
Bezdán, Bácsalmás testvérvárosa, a Duna bal partján, Zombortól 17 km-re fekszik, itt torkollik a Ferenc-csatorna a Dunába, melynek partján eltölthettük ezt a felejthetetlen 3 napot. Utazásunkat a Rákóczi Szövetség finanszírozta, ottlétünket, a tartalmas és színes programokat, illetve az ellátásunkat pedig a Bezdáni helyi közösség mellett elsősorban a helyi környezetvédő, természetbarát és turisztikai egyesületek, az Ózon Ökológiai Társaság, Szécsényi Ferenc civil szervezete a Fekete sűrű és a TU Víkend vállalta magára. Táborhelyünket és ellátásunkat a Duna Kajak Klub biztosította, az ott található kempingben verhettük fel sátrainkat, és az ő segítségükkel sajátíthattuk el a kajak-kenu sport alapjait.
Augusztus 21-én, pénteken indult útjára kis csapatunk, és a táborhely elfoglalása előtt Kapitány Károly történelemtanár vezetésével megtekinthettük Zombor belvárosát, így többek között a Kármélita-Szent István Templomot, a régi Vármegyeházát, ami jelenleg a Zombori Községi Képviselő-testület székhelye, melynek tanácstermében található Szerbia legnagyobb, Eisenhut Ferenc: Zentai csata című olajfestménye. Ezt követően sétáltunk a Szentháromság téren, majd megkóstolhattuk az egyik helyi specialitást, az ízletes, frissen sült bureket is. Utunk ezután Bezdánba vezetett, ahol Mátyus Erzsébet polgármesterasszony üdvözölt bennünket, majd elfogyasztottuk ebédünket a Romana nevű helyi étteremben, és nagy izgalommal vártuk, hogy végre megérkezzünk a táborhelyünkre, a Ferenc-csatorna partjára.
Mivel a buszunk a keskeny utakon nem tudott elmenni a táborig, így csomagjainkat és minket is katamaránnal szállítottak át a túlpartra, ahol egy erre kialakított zárt, füves területen verhettük fel sátrainkat. Lelkes hajóskapitányunk, és rendkívül tájékozott, sokszínű ismeretekkel és leginkább hatalmas szívvel rendelkező kísérőnk, és idegenvezetőnk Hasanovic Fejzo/Puci bácsi volt, aki minden lépésünket körültekintően és rugalmasan óvta, szervezte, felügyelte. Kedves felesége Hasanovic Zsuzsanna állította össze számunkra a 3 nap színes programjait, melyek igazán jól sikerültek az időjárás viszontagságai ellenére is.
Miután a sátraink felépültek, elindultunk egy kis katamaránozásra, Hasanovic Dávid, Bezdán kiemelkedő sportolója vezetésével. Ez után következett a várva várt pillanat, hogy diákjaink is csónakba ülhettek és megismerkedhettek a kajakozás rejtelmeivel. A meglehetősen sok és kitartó, vízbecsobbanós próbálkozás után, azért akadtak olyanok is, akik megtartva az egyensúlyukat a víz felszínén tudtak maradni. A kellemes napot tábortűzzel zártuk, ahol zeneszó mellett szalonnát süthettünk.
Az időjárás a szombati napon sajnos nem kegyelmezett nekünk, így szakadó esőben indultunk ki a Dunához, hogy megtekinthessük a 155 éves bezdáni Ferenc József zsilipet, mely a világ első, teljesen betonból épült ilyen objektuma. A Duna túloldalán pedig láthattuk az egykori Batinai csata helyszínét.
A rövid kis történelmi kitérőnk után azonban gyorsan vissza kellett húzódnunk a szállásunkra, míg az eső elállt. Az ínycsiklandozó „kajakos” babgulyás elfogyasztása után felkerekedtünk és ellátogattunk egy helyi állatkertbe a Miki Zoo-ba. Milan Miric 28 éve kezdte el az először csak pár különleges madárfajból álló állatgyűjteményét állatkertként működtetni, ma pedig már hatalmas területen megfér egymás mellett madár, medve, szarvas, láma, birka megdöbbentő szimbiózisban az emberrel. Délutánunkat ismét a vízen töltöttük, ezúttal a kenuzás fortélyait sajátítottuk el, sokkal több sikerrel, mint a kajakozásban. Az esti tábortűz után, melyhez a gyerekek gyűjtötték a gallyakat, mindenki rengeteg élménnyel gazdagodva térhetett nyugovóra.
Utolsó napunkat a reggeli után, melyet a többi étkezésünkkel együtt Hám Zoltán készített el számunkra, a táborbontással kezdtük, majd elhagyva a csatorna partját kilátogattunk a Nananin szállásra, melyet a Beronja házaspár hozott létre, Újvidéket hagyva ott Bezdán kedvéért, ahol klasszikus gazdálkodást folytatnak. Itt az együttes örömzenélés után sárgabarackot szedtünk, illetve ki-ki talált magának a tanyán olyan kis zegzugot, ahol kellemesen eltölthette a délelőttöt. A tanyasi élet megízlelése után egy különleges múzeumba vezetett az utunk, mégpedig Pudar Biljana Parfümmúzeumába, ahol mintegy kétezer illatszert tekinthettük és szagolgathattunk meg. Ebédünket Pudar Zarkónak és feleségének köszönhettük, akik a TU Víkend képviseletében krumplipaprikással, és mennyei mákos kaláccsal kedveskedtek nekünk. Utolsó állomásként ellátogattunk Brdar Milan Etno Juca Jelena nevű régiségmúzeumába, ahol több mint ezer korabeli halászati, földműveléssel, és különböző ősi mesterségekkel kapcsolatos eszközt csodálhattunk meg.
Az igen tartalmas 3 nap után elérkezett a búcsú pillanata is, melyet azonban nem lezárásnak, hanem sokkal inkább valami kezdetének éreztük. Annyi bizonyos, hogy ennyi élmény után szívesen térünk majd vissza a jövőben is gyerekcsoportokkal Bezdánba, amennyiben erre lesz lehetőségünk. Az is biztos, hogy a testvérvárosi kapcsolatot újraélesztve és megőrizve mi is szívesen fogadunk majd bezdáni diákokat Bácsalmáson, visszaadva nekik mindazt a szeretetteljes fogadtatást és törődést, amit mi ott ebben a pár napban megtapasztalhattunk. Köszönjük, hogy ott lehettünk! Jövőre, veletek (és másokkal), ugyanitt!
